Beszari mormota

Megint hó nap van. Ez most már a harmadik hét, amikor legalább 1 nap nem megyünk dolgozni, és a gyerekeknek nincsen iskola. Fura hó esett, jeges. Konkrétan rálépsz, és nem süpped be alattad. Hideg annyira durván nincsen, de még mindig tél; ez van, ha a mormota megijed az árnyékától (mert megijedt a kis félőse.. így még 30 napig tél).
A hétvégén odavoltunk hepajkodni kicsit a belvárosban. Hinnye-dinnye. Annyira kellett már, mint egy falat kenyér, bárról bárra, figyelni az embereket, hogyan viselkednek. Az utolsóban ott volt Kelli egyik ismerőse, aki egy nagyon vicces fekete ember. Kiokosított, hogy bárki bármit is mond, Amerika első szabálya, hogy a feketék a jófejek, mese nincs. :D Mondtam, ezt megjegyzem. Aztán kérdezgetett, és eljutottunk odáig, hogy egy olyan mobilalkalmazásnak kezdtem magam érezni, akitől megkérdezheted különböző nyelveken (itt adott esetben angolul), hogyan mondod magyarul azt, hogy??... Ez az emberke legalább 30 percen keresztül kérdezgetett, természetesen a csúnya és obszcén kifejezések voltak terítéken, ez oly egyértelmű. Sok értelmét nem láttam, mert úgysem tudta megjegyezni, annyi szórakoztató jellege volt, hogy röhögőgörcsöt kapott, hogy de furán hangzik ez is, meg az is, meg ilyen nincs, hogy létezik a magyar nyelv, kamuzok. Hát ez van, ha nem tudja leellenőrizni.. :D
Tegnap pedig megtalált egy másik fekete bőrű. Törpént ugyanis, hogy reggel a sötétben álltam a buszmegállóban még itt, Mariemontban, amikor odajött egy srác, hogy "hogyityeg?". Aztán folytatta, mint valami pedofil a kérdésekkel:
Hogy hívnak? - Zita.
Zita? - ezt mondtam (majd bemutatkozott ő is, nem értettem a nevét, de ha jól emlékszem, akkor P-vel kezdődött).
Iskolába mész? - nem, dolgozni.
Hány éves vagy? - 55.
Ez nem igaaaz... - nem hát, fiatalabb.
Mit dolgozol? - (előre örültem, hogy ez dejóóó lesz) konduktor vagyok.
Komolyaaaan?? - nem, nem karmester, spec. pedagógus.
Jaaaaa. Melyik buszra vársz? A 28asra? - nem, a 29xre, ami abban a pillanatban meg is érkezett, és illedelmesen elköszöntem a sráctól, aki megjegyezte, hogy na ez jó rövid beszélgetésre sikeredett... :D Nem volt unszimpatikus, meg lepukkadt bandatag vagy olyan igénytelen fajta, akitől tartani kéne, mint akiket Covingtonban lehet látni, és akikkel a Tanken együtt utazom. De akkor is tök fura volt, hogy odajött, előttem megelevenedett az összes Gyilkos elmék rész, így átváltottam óvatos üzemmódba...
Fejlemény, hogy megvan a vezetés gyakorlására feljogosító engedélyem kártya formájában. Illetve, hogy most már biztosnak tűnik, hogy június 21-én elindulhatok haza!:))))) Várom már, és olyan jó lesz nyárra haza menni egy kicsit. 
Az iskolában annyi újság van, hogy van egy új spinás kislányunk, aki nagy egyéniség. Értelmileg semmi baja nincsen, kis cserfes (3 éves, és van olyan mondata, amit még az amerikaiak sem értenek), nagyszájú, és el van kényeztetve, illetve látszik, hogy nem sokszor hallotta otthon, hogy nem, ellenben ő sokat használja. Heti háromszor jár, és hétfőn én voltam vele, hogy megismerjem meg megfigyelhessem, mert majd én vezetem a fejlődési jelentését. Judit már ismerte, mert előző hónapban a mamás csoportban volt a kislány, mondta, hogy akaratos egy nőszemély. Hát tényleg az volt néha, de nem volt vészes. Judit csodálkozott is, hogy milyen jól megtaláltam vele a hangot, és egy-két feladatot egyedül csinált, amiket előtte a mamásban nem volt hajlandó. Szóval sikerélmény numero kettő :) A numero egy az előző héten volt, amikor az értelmes, ám nem beszélő gyerekünk, aki addig tesztelt, és néha nem volt hajlandó velem csinálni a feladatokat, az egyik programrész után engem választott, hogy velem szeretne odaközlekedni az asztalhoz (egyik oldalán én álltam, a másikon Judit, kértük fordítsa a fejét és mosolyogjon arra, akit szeretne, ez lettem én). Úgy megörültem neki, hogy rögtön össze is puszilgattam. :D És tényleg együttműködve jártunk oda fokossal az asztalhoz.
Haladunk, haladok..