Cseppet sem tavasz.

Március elseje van, de itt egyáltalán nem tavaszi az idő. Hétfőre várjuk az évszak legbrutálisabb téli viharát, gigamennyiségű hóval... nagyon kíváncsi leszek, hogy ez mennyire a szokásos pánikkeltés, és mennyire lesz benne igazság is. Az addig oké, hogy tőlünk északra, Chicagóban cudar idő van, de ide sose szokott eljönni, csak kicsit érzed meg, node most az okosok aszondják: reszkess, mert gyün! A fejem tűri nehezen a nagy váltásokat... meleg, majd vissza -12ig, kikészülök.
Szeretem a hétvégéket, de még jobban szeretném őket, ha sütne a nap, és jó idő lenne. Például, mint múlt szombaton. 17 fok volt kérem, a bőrkabátomba majd' meggyulladtam!! Levenni csak azért nem vettem, mert féltem, hogy megfázok. Juditék pont itt voltak Mariemontban, elmentünk sétálni, és úgy örültünk a tavasznak!:) Aztán este meg Kelli utószülinapi hepajára voltam hivatalos, amit egy mexikói étteremben kezdtünk el. A személyzet a vacsora végén egy sombrerot tett Kelli fejére, és nagy csimbum zenével felköszöntötték. :D
Ezután, aki tudott, az jött tovább, bowlingozni mentünk. Nem tudok bowlingozni, de nagyon jól szórakoztam. Egyszer sikerült tarolnom, azt is állítom, nem szándékosan. :D A nevem terrrrmészetesen Aussie volt, az egyik lánytól (aki amúgy is nagyon furinak tűnt) pedig megkaptam, hogy orosz akcentusom van. Kji kjérem mágámnák, dé ákkor ézék szérint, nágyon internejsönel vágyok, dá.. :D
Azért sem írtam megint jó ideje, mert nem történik világrengető dolog körülöttem. Szürkés hétköznapok, suli, móka-kacagás, néha bosszankodás, dehát így kerek a világ, ugye. Azzal mondjuk kevésbé lehetne kerekebb, ha a fogam abbafejezné a fájást, mert tegnap például 3 fájdalomcsillapító volt bennem, és így is hazavágta a napomat, hogy sajgott. Hja, merthogy likas, egyem is meg. Életemben nem volt még lyukas fogam, hát mikor máskor is kéne elkezdenie huncutkodni, mint akkor, amikor egy olyan országban vagyok, ahol csilliárdokba kerül a fogorvos... Szóval az volt a terv, hogy megpróbálom kihúzni júniusig, de ha nem fogja befejezni ezt, akkor muszáj leszek elmenni... gyá.
Tegnap lefoglaltam a jegyemet haza, vagyis csak Párizsig ugye. Egész jó jegyárban találtam járatot, és csak egy átszállással Chicagóban. Persze volt ennél olcsóbb is, de az 28 órás út lett volna, és sok logika van abban, ha először NY-ban kell átszállni, onnan Moszkvába (Moszkvába?!?!!), majd onnan vissza Párizsig.... hát hogy lehet ilyet kitalálni?! Elképesztő :D
Mindenesetre az én 16 órám így is okés lesz. Ebben benne van a 3 órás várakozás Chicagóban, de az pont elég lesz, hogy normálisan, nem rohanva átszálljak. Sokat szoktam Magyarországgal álmodni. Már nagyon várom azt a 3 hetet. Feltöltődés lesz, az tuti. Ez a három hónap meg gyorsan el fog telni, pláne akkor, ha bejön a jóidő. 
Ó, az is törpént még a héten, hogy Kellivel elmentünk a gymbe (edzőterem), ami tőlem nincs is messze, ellenben naaagyon elit. Körbevezettek, mint lehetséges új tagot, és óriási. Mármint a hely. Nekem egy egyszerűbb hely is megtenné, viszont tök jó lenne, mert úszhatnék, ami jót tenne a hátamnak, vannak Zumba órák is, de azzal csak annyi a bibi, hogy délelőtti órák zömével, amikor én ugye nem tudok menni.. viszooont itt mellettem, Fairfaxben tartanak órákat, amire szerintem esélyes, hogy benézek. Addig marad az itthoni bútortologatást követő jógázás..
Namaste.