Életjelek. Helyzetjelentések. Megnyugtatások. Bóklászolások.

Illeszkedünk, illeszkedünk.. be.

2013.11.21 01:58

És igen, végre rájöttem, hogyan tudok időpontot automatice idebiggyeszteni. Háháá!
Pótolom a kiesett egy hetet. Pardon érte. Heti egyszer igyekszem jelentkezni!

Szóval a múlt hét:
HÉTFŐ – Elhoztuk a biciklimeeet, bibiii! Most már csak jó idő kellene, mert kezd átmenni őszbe nagyon. Mostam is. Hát… nem mondom, elég tehetségesen, mintha még éééletemben nem mostam volna. Sikerült összeszöszölnöm az összes ruhámat a kék, frissen beszerzett törülközőmmel. Bámulat vagyok néha, komolyan. De ez van, ha az ember lányának nincs elég negyeddollárosa egy másik adag mosáshoz, ellenben a törülköző mihamarabbi használatához ragaszkodik. No sebaj.
KEDD – Reggel leesett az első hó. Elég hűs is volt, be is öltöztem rendesen. Kellivel elmentünk Social Security-kártyát csináltatni nekem, ami abból állt, hogy 1.5 órát ácsorogtunk egy hivatalban, ahol nagyon furi emberek voltak, és főleg feketék, amivel alapból nincs bajom, de ezek a bandázós fajtából voltak… Aztán egy morci, beszédhibás, szintúgy fekete nénihez kerültem, akinek a beszédét, illetve hhaccsolását baromi nehéz volt megérteni. De elintéztük, azóta már meg is kaptam, úgyhogy most már köthetek biztosítást és bankban is nyithatok számlát végre. Elvileg ez utóbbi holnap sikerül is.
PÉNTEK, SZOMBAT, VASÁRNAP – Kedd óta volt vendégem, Ákos (hello, úgyis tudom, hogy olvasni fogod :D). Péntek este elmentünk iddogálni, ahonnan haza gyalog jöttünk (25 perc séta), és Kelli szegény frászt kapott, hogy nem hívtuk fel, hogy haza hozzon kocsival. Mondtam, hogy ne aggódjon, ez nálunk otthon megszokott, hogy gyalogol az ember gyereke, ha éppen úgy adódik. Nem is akarom őt állandóan ugráltatni, ha valamit akarok. Van két kicsi kis lábam, aztán, tádááá.
Szombaton főzöcske volt, meg előtte a boltba mentünk (szintúgy gyalog, pfejj.), és azt tervezgettük, hogy másnap, azaz vasárnap bebuszozunk Cincybe, a belvárosba. Eeerre… zuhog az eső, majd a TV-ből megtudjuk, hogy tornádóriadó is van, és nagy vihart várnak. No jó, hát akkor ez sztornó, szóval itthon ragadtunk. A vicces az volt, amikor az egyik időjós fickó közölte, hogy ne várja meg senki sem a tornádót, menjen le az pincéjébe, vigye magával a legszükségesebbeket, és semmiképpen se feledkezzen meg az okos telefonjáról, hogy Twitteren vagy Facebookon keresztül követni tudja az eseményeket…… Énédesjóistenkém. :D
Ó, és azt nem tudom, hogy melyik nap pontosan, de megint volt egy mókustámadásom, csak ezúttal az ablakom nyitva volt félig, és enyhén kiakadtam, hogy Őszőrössége a szúnyoghálóra tapad, és néz befelé..  De gyors voltam, és lehúztam az ablakot, szóval esélyt sem adtam a bejövetelre. Olyan hangosak amúgy. Itt reggel nem madárcsiripelés van, hanem mókusvinnyogás.. pláne, amikor összevesznek a szemeten, amit előtte kukázott ki valamelyikük, és próbál példának okáért egy nagy nylonzacskónyi valamivel felspurizni a fára, mielőtt a többiek észrevennék a turpisságot. Elképesztőek. :D

Elkezdődött az új hét is. A frissen agyműtöttünk, akinek az zárójelentésén az áll, hogy kerülje a fizikai nevelés bármely formáját 6 hétig, nos, 1 héttel a beavatkozás után visszatért (az azt követő 2. napon már repültek haza….). Semmit nem merünk vele konkrétan csinálni, és túl sok mindent nem is szabad neki. Ugye. De tegnap, kedden már tovább is bírta a napot, mint előtte, nem nyűgösködött annyit, holott egy fia fájdalomcsillapító sem volt aznap benne. Kész csoda ez a kisfickó. Komolyan!
Ma, szerdán végre sikerült találnom magamnak egy szééép kabátot!:) Kiárusítások tömkelege van, közelegvén Hálaadáshoz, szóval nagggyon jó áron vettem egy kabátot (lásd a képen, és igen, megint sikerült "buta arcot vágni, há'Öreg!"), meg egy Crocs-papucsot is beszereznem (durván átszámolva 2500 ft-ért!) a munkába. Szóval hasznosan költöttem a pénzemet. Kelli amúgy is ki van akadva általában, ha vásárolunk, mert alig veszek vmit, és akkor is csak a legszükségesebbeket.
Összefoglalva még mindig minden rendben, jól érzem magam, és gyanús, hogy ez az állapot el fog tartani egy jó ideig. :) Amivel nem vagyok kibékülve, az egyedül a hajam, szóval záros határidőn belül ebből előre eltervezett szándékos nyesegetés lesz a végéből (sokat nem!!), és valami kis frissítés, még megálmodom.