Jelentkezem (szégyelszégyel..)

BUÉK! Szóval így lassan egy hónap után.. de jelentkezem. Oka is van, bejött a dologidő. Egyrészt. Mire hazaérek, addigra kifacsartabb vagyok egy narancsnál, és szégyen, nem szégyen, de nehezen veszem rá magam az idepötyögésre. Másrészről pedig az elmúlt hetekben széééétidegelődtem a gépem által. Ugyanis benyeltem valami vírust, minek köszönhetően a TV-beli amcsi reklámokat hallgattam randomszerűen rajta, úúúgy, hogy semmi nem volt megnyitva, aztán már az is mindegy volt. Sírásig idegelt, de most már teljes apátiával viseltetem eziránt. Aztán elkezdtek eltünedezni a rendszerfájljaim is (meg se kottyant már nekem), és egyre több baja volt; kikapcsolt kénye-kedve szerint, rosszabb volt, mint egy neveletlen tini (sszöhh, naés?). Most ott tartunk, hogy alig használom (szobafogság és FB-tiltás, olyan következetesen, anyukásan.), és a munkahelyi gépet hoztam haza, ami nagy váltás, lévén a kicsinyke, takaros gépemhez voltam hozzászokva, ez meg egy naaagy HP, aminek a méreteihez újra hozzá kellett szoknom. De ez most így működik, aztán meg majd javítódik az enyém. Remélem.
Tehát nézzük, mik is történtek nagyvonalakban ebben a pár hétben:
- voltam Bengals meccsen, amin nagyon jól éreztem magam. Tényleg már maga a szurkolás egy élmény, és elképesztő az az erő, ami hirtelen arcon csap a többtízezres tömeg felől, és hogy ennek te is része vagy... s bár annak ellenére, hogy még nagyon sok mindent nem teljesen értek, ami a játékot illeti, az összes TD-ünneplés közben libabőrős voltam. Mindenki pacsizik mindenkivel, mindenki egy naaaagy és boldog narancssárga-fekete csíkos család. :) Kelli tesója, Adam próbálta nekem magyarázni a szabályokat játék közben, sokat segített. Ó, és ezen a napon ausztrál is lettem. Történt ugyanis, hogy a meccs után a parkolóban ünnepeltünk (ez a playoffba jutásért volt, nem a playoffos bukás, azon nem voltam.), és Adam haverja és munkatársa odajött hozzám spiccesen, átkarolt: "Na milyen volt az első igazi foci meccset, ilyet nem látsz Ausztráliában, ugye?"- nézek a srácra, hogy szép magyarosan HE?, nézek Kellire is, ő is értetlenül néz, együtt nézünk a srácra, mondja, hogy Adam neki azt mondta, onnan jöttem. Akkor most mindeki Adamra, aki röhögve mondja, hogy hoppá, rosszat mondott volna? Mondom eijgen... mert magyar vagyok, nem ausztrál, nem osztrák, mádzsár. Innentől kezdve viszont rajtam maradt, úgyhogy Aussie is vagyok. Höhö.
- Elkezdődött az új session, én viszem a sulis csapatunkat, ami nagyon jót tesz nekem, mert gyakorolhatom az időbeosztást, próbálkozhatok új megoldási módokkal, és az angolom is fejlődik, most már tényleg átállt az agyam az angolra, a magyart keveset használom, Judittal szoktunk néha beszélni magyarul, amikor úgy adódik.
- Kezd lassan körvonalazódni, hogy mikor tudok hazamenni júniusban, de még így sem biztos a dolog, de ha nem engednek el, hát dühbe jövök. Kelli kérdezte, hogy gondolom, maradnék-e még az egy év letelte után. Mondtam viccesen, hogy ez attól függ.. hazamehetek-e 3 hétre, vagy nem, de akkor elszökök, és többet nem is látnak. :D Viccesen mondtam, de tényleg irgum-burgum, ha nem mehetek... Szóval eddig a tervek szerint jún. 20-án tudnék elindulni (nyári táboroztatunk akkor már bőven), és úgy lenne, hogy nem egyből haza repülnék, hanem csak Párizsig, ott találkoznék Ádámmal, és 1 nap után együtt mennénk tovább haza. Július 10-11-ig tudnék maradni, mert 14-én kezdődne a második nyári turnusunk, amit én vinnék, mert Judit is hazamegy. Nagyon, de nagyon remélem, hogy ez így össze fog jönni, már csak Donna áldása kell rá.
- Kellivel voltam egy sörözdében, ahonnan haza jött velem egy pohár. Olyan kis szééép:))) Vicces volt, mert Kelli barátai segítettek elcsenni. Történt ugyanis, hogy nagyon világos volt, és a pohárbegyűjtő srác is fel-alá mászkált. Kelli legjobb barátnőjének a férje mondta, hogy tegyek úgy, mintha a kisfiuk babahordozója fölé hajolva gügyögnék, és úgy tegyem a poharat a táskámba. Szóval egy párhónapos tettestársam van. :D Mondjuk ezen totál leakadtam. A hely tele volt gyerekekkel; az újszülöttektől kezdve a nagyobbakig., durvesz. Mondjuk azon gondolkodtam, hogy otthon nem ennyire biztonságos egy kocsmi, hogy bármikor levigyék a babókat magukkal, és nem is az a nép vagyunk, aki ezt jó szemmel nézné, illetve ennyi fiatal pár sincs otthon, aki gyereket vállalna.Egyébként itt a hely weboldala, ahol voltunk: https://rhinegeist.com/ - még a poharamról is van kép a galériában, az a szép kis öblöske az. :))
- Voltam vizsgázni a jogsihoz (KRESZ-szerűség), és SIKERÜLT!!!, átmentem, úgyhogy megkapom a papírokat, az igazolványomat, amivel volán mögé ülhetek, és gyakorolhatok mielőtt abból is a vizsgáznék. Örömbódottá. :)))