Szóval és tettel, mióta nem írtam:
- Úgy esett, hogy múlt hét pénteken egyedül voltam konduktor, és igyekeztem ennek megfelelően megtartani a napot. Az idő még mindig nagy ellenség, de annyira nem volt vészes. Egészen jól ment, a feladatsor vezetés ugyan nem volt tökéletes még, de élveztem, és tudom, hogy lesz ez még jobb is! Szerencsére nem volt időm idegeskedni miatta, így nem is remegtem végig az egészet.:)
- Szombaton Kellivel és a barátaival elmentünk egy jótékonysági kocsmatúrára. Lényeg: mivel Movember van ("bajusznövesztősdi"), ezért a 25 dolláros belépőjegyem jótékony célokra fordíttatott, konkrétan a prosztatarákban szenvedőkért itta le magát mindenki. Kaptunk felragasztható bajuszt is, én spec kéket, mert az megy a szememhez. 
Inni annyit nem ittam, viszont annál többet nevettem, mert elég szórakoztató volt nézni a résztvevőket, akik nem is tudom, hogy hanyadik tinédzserkorukat élték (30-40 éves korosztály jórészt) azzal, hogy ittak és egy-egy retro iskolabusszal járták a bár-stációkat…
És még a Mikulás is jött velünk, aztamindenit neki!! A borvirágos arc teljesen jogos volt, és kicsit félve is kértem meg a közös képre, de mentségére szóljon, hogy ekkor már az utolsó iddogálóban voltunk. Félelmetes amúgy ez a kép, nem egy bizalomgerjesztő és szelíd Mikubá'. Kérdezték a buszon tőlem, mikor kérésre karácsonyi énekeket kezdett énekelni a jónépnek, hogy miért nevetek ennyire (totál kiakadtam.), mondom: mert nagyon furi ez a Télatya. Miért? Nálunk nem ilyen, más a ruhája? (pff) - Nem, nem ilyen részeg!:D
Kelli barátjával a magyar fociról ejtettünk pár szót ("ja, tudom mennyire égők vagytok, mégcsak bejutnotok sem sikerült, a holland meccs ellenben zseniális volt!":D), egy másik ipse kiakadt, hogy mi magyarok ilyen hepajokat nem rendezünk. Nem győzött meg igazából, hogy feltétlen szükséges lenne egy ilyen otthon, azzal viszont nem vitatkoztam, hogy egész muris. Az egyik helyen a pultnál kicsit odébb dúrtam nőiesen egy 2 méteres srácot, aki enyhén szólva az aurámban állt. Poénra vette a dolgot, és merő mókából elkezdtett kötekedni, hogy én mit csinálok, kis picike vagyok, nekem ennyi hely elég kellene, hogy legyen, ő meg még nem kifejlett egyed, gondoljak már rá egy kicsit mielőtt ilyen őnző és agrsszív módon viselkedek. Az elefánt és a pocok fordított esete, vicces volt. :D
Később, egy belvárosi bárban sikerült ingyen Stella Artoist innom, mert a csapos azt mondta, nem kér tőlem érte pénzt. Hát ide kellett volna már rögtön jönnünk, nem harmadjára, hejj! Amúgy összesen 4 helyre mentünk a buszokkal. Aztán többek között sikerült beszédbe elegyednem egy fickóval, akinek a nagyapja magyar (Árpádnak hívják a papót), és nagyon megörült nekem, hogy magyar vagyok. Aztán mivel nagyjából sikerült belőnie mindenkinek, hogy honnan is jöttem, elém toltak egy walesi srácot, hogy „ne, európai ez is, e.”, de ő már világáról nem tudott. Szerintem, ha azt mondták volna neki, nézd, itt van egy japán kislány, te is húzott szemű vagy, testvér! – még azt is elhitte volna. Szóval bájosan mosolyogtam, és tovább álltam. Szó, mi szó, jól éreztem magam. Hajnali 4 körül értünk haza, de már 9 óra előtt jóval ébren voltam. Pihengettem egész nap, és jól esett, nagyon az édes semmittevés.
- Rövidített hét következett, mert hétfőn és kedden volt csak gyerkőc a suliban, ugyanis Hálaadás miatt, ami csütörtökön vagyon, szünet lesz. Tegnap voltam fodrásznál, lenyesegették az elhalt részeket, és még egy kis színt és fényt is kapott a hajam! Most egy kicsit megújultam. Rámfért.:) Este a kolléganőméknél aludtam, ugyanis az ő fodrászához mentünk, és felajánlotta, hogy nemdebár logikusabb lenne, ha ott aludnék náluk, mert ma akkor együtt tudnánk menni dolgozni. Így is törpént, dokumentációs napot tartottunk, segítséggel összeraktam egy felvételt, és még vár rám, hogy kitaláljam a következő session témáját. Hálás feladat, mert Karácsonyra készülődünk.
Kiderült, hogy decemberben 2 hétig én fogok fejleszteni egy 31 éves nőt. Nem tartok tőle, legalábbis egyelőre még így gondolkozom, de szerintem maradni is fog ez az optimizmus. Azon kapom magam egyre többször, hogy amin otthon esetleg idegeskedtem volna, azon itt nem. Ezzel a „feladattal” is így vagyok. És ez jó.
- Ezen kívül a héten sikerült találni egy éjjeliszekrényt, szóval végre használhatom a két asztali lámpámat, amikbe szereztem égőket is. Végre nem kell az egész világnak égnie nálam, hanem: „egy kis éédes, félhomáályban (mennyi, mennyi, mennyi, mennyi váágy van”) üldögélhetek, és az ágyamban pedig olvashatom Meseanyót.:).
Ugyanott vettem egy kalapácsot is, hozzá szögeket, hogy végre fel tudjam tenni a parafatáblámat, amikre az otthonról hozott és nyomtatott fényképek kerülnek, illetve a baglyok is felreppennek majd a falra, szóval még inkább otthonosodom, végre.