Mit nekem te péntek 13...?!

Nem, nem jutottam ki a meccsre, de igazából órákat ücsörögni a mínuszokban, nem is lett volna kifizetődő. Majd legközelebb. Addigra beszerzek nagyon meleg ruhadarabokat.:)
Apropó időjárás. Itt már megint a világvégére készülnek a jeges eső, ill. az 5 centis hó miatt. :D Kezdem érteni, hogy egy amerikainak milyen lehet, amikor először van Magyarországon, és le van dermedve attól, amit lát; bicikliző és gyalogoló embereket, tömegközlekedőket, ja és ezt persze akár hóban-fagyban is.  Ilyenkor annyira elfog az érzés, hogy jó magyarnak lenni. Van rálátásunk a világra, könnyen tudunk alkalmazkodni, improvizálni, ha kell, és nemcsak a begyakorolt helyzetekre tudunk reagálni a szintén begyakorolt megoldási móddal. Ha valamilyen tényező változik, akkor azt felhasználva okoskodunk ki valamit.
A hetem egészen kusza volt. Szerdán rosszul lettem a munkahelyen, reggel. Az előzmény: hányás-hasmenéses vírus van most errefelé, amit az egyik gyerkőcünk még a múlt héten meg is szerezhetett, mert ő hétfő-kedden nem is volt, én meg pénteken vele voltam a nap felében, a nyálzás, mint az közismert, segít a vírusnak terjedni, hurray. Szóval szerdán haza jöttem agonizálni, csütörtökre megérkezett a vírus második tünete is, úgyhogy elő a pirítóssal és főtt krumplival, sárgarépával. Ma már lehet megpróbálkozok valami „ízevan” dologgal is. Viszont tegnap voltam dolgozni, mert a pálinka csodákra képes! Nem, nem úgy indultam neki a napnak, de amíg itthon voltam, egy-egy nyeletet mindig magamhoz vettem, és segített. Öregapáink csak tudtak valamit.. :)

Tegnap munka után busszal jöttem haza egyedül, mert Kelli nem tudott haza vinni, orvoshoz kellett mennie. 1 óra 15 perc alatt értem haza, de nem volt semmi vész. A belvárosban át kellett szállnom, de ott sem kellett kóvályognom, mert ott rakott le a busz, ahonnan indult a másik. Ami más az itteni buszozásban: pontos összeggel tudsz csak jegyet venni, és a vezető előtti automatába dobálod, rakod a pénzt. Covingtontól Cincy belvárosáig előre fizetett jeggyel mentem, majd a másik buszon csak akkor fizettem, amikor leszálltam (effektíve az utcám végén, szóval kicsit kell csak gyalogolnom), és meg kellett tartanom a TANK-jegyemet , mert azt beszámították, és így kevesebbet fizettem a METRO-n.( = Transit Authority of Northern Kentucky, azaz Kentuckyban közlekedő buszok; METRO = Ohioban közlekedő buszok, lásd a képeken. – egyébként a METRO busz pont abban a kocsiállásban van lefényképezve, ahonnan én is indulok: „F”.). Jó volt, élveztem, hogy egyedül közlekedem, hogy kicsit olyan volt, mint otthon, és hogy én nem akadok fenn azon, hogy egy órát kell utazni, zenét hallgattam, és kerek volt a világ.:) Mondjuk az idegesítő, hogy nincs kint a megállókban a megálló neve, sem menetrend, így nem tudod, mikor jön a legközelebbi busz. Ó, és a buszokon sincs kiírva. Illetve voltam annyira élelmes, hogy a Tanken, elvettem egy prospektust, ami a menetrendje volt az adott számozású busznak. A Metrón ilyen nem volt, szóval figyeltem az utat, és saccra jeleztem, de mint kiderült, tökéletesen. Az is más volt még, hogy az itteni buszokon úgy jelzed a leszállási szándékod, hogy egy kábel fut végig az ablakoknál, a busz mindkét oldalán, ezt kell megrántanod. Szóval egyben hazaértem. Ím a magyar talpraesettség egy újabb példája (sátáni kacaj).
Jövő héten lesz az utolsó hét idén. Péntekig dolgozunk, hétfőn pedig lesz egy kisebb közös karácsonyozás a gyerekekkel meg a szülőkkel, és még Santa Claus is elfogadta a meghívásunkat, így teljes lesz a vendéglista. Csinálunk angyalkázást is (itt: „secret Santa”), tegnap húztunk nevet is, úgyhogy igazán meg kellene jönnie a karácsonyi hangulatomnak, de még mindig időzavarban vagyok, pláne, hogy már egy ideje itt vigyorog mellettem a karácsonyfám.