Téli szünet... ha-ha-hapcii!

Ez volt az utolsó hét idén. Január 6-án kezdünk újra, amikor is elindul a mamás csoportunk, én pedig a „sulis” csoportunkat fogom vinni.
Hétfőre, a karácsonyi ünneplésünkre sütöttem egy kis gyümölcslepényt, amivel sikerült megint beindítanom a tűzjelzőmet… és megint a semmivel. Vagyis ez alkalommal azt hiszem nem a tüzet, hanem a szén-monoxidot jelezte a sivalkodásával. Ugyanis a sütőm vicces egy állatfajta, folyamat be-és kikapcsolgatja magát, a gáz meg ugye megy. Majd szólni kell a főbérlőmnek, mert ez azért veszélyes kicsikét. Mindenesetre most is pattantam, és kikapcsoltam a jelzőt, és reménykedtem, hogy ezúttal se jön ki hozzám a tűzoltóság, hogy „what happened ma’am?” :) – Nem jöttek.
A kis bulink jól sikerült, élvezték a gyerekek a mézeskalácsház-díszítést (lásd a képen), jött Santa is, kiosztotta az ajándékait, majd visszatért az Északi-sarkra. Találkoztam a főfő munkaadómmal is (így 2 hónap után már végre), és nagyon szabadkozott, hogy sajnálja, hogy eddig nem tudtunk találkozni, és nagyon örül, hogy itt vagyok. Kaptam karácsonyi ajándékot is, csomó sálat (Kelli elkottyintotta neki, hogy szeretem őket), így abban most nincs hiány.
Kedden reggel úgy esett, hogy busszal kellett mennem dolgozni. Negyed 8-kor indul a buszom a főútról, ez azt jelenti, hogy nem sietve, 7-kor el kell indulnom itthonról. Döbbenet, hogy olyan sötét van még ekkor, mintha éjszaka lenne. Ez nem költői túlzás, komolyan koromsötét van!! Mindegy, felszálltam, a belvárosban megint le, hogy átszálljak az 5-ös TANKre.. igen ám, de hol is?! Ugyanis nem úgy működik, mint amikor hazafelé megyek, itt sétálnom kell egy másik megállóba, ami csak a TANKé. Höhö, hogy is kezdjünk neki? Elővettem először is a papírmenetrendemet, hogy legalább a megállóhely nevét tudjam, és úgy kérdezősködjek. Odamentem az egyik PNC Bank biztonsági őréhez, akiről kiderült, hogy most kezdett nemrég, halovány segédfogalma se nem sincsen arról, hogy mit kérdezek. Jee. Akkor menjünk tovább, hát valahol erre kell lennie annak az utcának, úgy rémlik… vagyis.. na ácsi, egyáltalán ez most hanyadik utca, és felfelé vagy lefelé kell mennem a számozással, és amúgyis, miért van még mindig ilyen sötét?!?! No sebaj, addig mentem, mendegéltem, körbe-körbe, karikába, amíg meg nem láttam egy reggelijével éppen kilépő rendőrt egy Starbucksból. Szó szerint üldözőbe kellett vennem, gyanús, hogy a kávéját már elfogyasztotta… mikor utolértem, megkérdeztem, kedvesen útba igazított, így röpke 40 perces kóválygásom, mint ”híg Kele-végtermék a levegőben”, véget ért. Aztán már csak a buszra kellett várnom, ami 5 percen belül jött is, és rendben megérkeztem a sulihoz. Kinyitottam a nagykaput, már lelkileg készültem, hogy a riasztót ki kell bent kapcsolnom, csakhogy odáig nem jutottam… nem nyitotta a kulcsom a hátsó bejáratot. Ekkor jött Jamie, az egyik segítőnk, és akkor már ketten vártunk Juditra, aki a saját kulcsával igen, de az enyémmel ő sem tudta kinyitni az ajtót.
Szerdán reggel fájó torokkal keltem, és nagyon bájosan búgó hanggal, ami a nap folyamán krihálássá vált, ha énekeltem, vagy ha meggondolatlanul vettem a levegőt. A vicces az volt, hogy Judit is ugyanerre panaszkodott, szóval 2 köhécselő, égő tüdejű magyar tartotta rettegésben a jónépet.  Estére már megérkezett a lázam is, meg az ugatásszerű köhögésem is. Csütörtökön gyerekek nem voltak, Judit is otthon maradt, én pedig nem szerettem volna lemondani Amandát, ezért maszkban dolgoztam, amivel nem volt bajuk, viszont ma Kellitől megtudtam, hogy Amanda is beteg lett, ezért lemondták a mai napot. Hiphip. Így ma nem mentem be dolgozni, mert Kelli azt javasolta, inkább maradjak itthon, és ennek örömére a szervezetem olyannyira elengedte magát, hogy megérkezett az orrfolyás és tüsszögés is, az ugatásom maradt. Hurrá.
Karácsonyig még mindenképpen el kell mennem vásárolni, szóval jól kell lennem!! Meg valamelyik nap megcsináltam egy online gyakorló tesztet a jogsihoz, mert úgy volt, hogy azt a héten leteszem, csak begyógyszerezve nem tartottam jó ötletnek.  A gyakorlót is lázasan csináltam meg, és 78%os lett, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag átmentem (juhuhuhúú), ez azért apró megkönnyebbülés, hogy nem lesz ez olyan vészes (csak magától a vezetéstől ne fo*nék annyira..)! :) Szóval napokon belül szerintem ez a része is meglesz… és akkor már egy lépéssel megint közelebb kerülök az önálló(bb)sodásomhoz.