Mivel még mindig nincsen internetem, de az események pörögnek, ezért kénytelen vagyok még mindig word-be megírni előre a bejegyzéseket. Lássuk csak. Ma reggel jött értem ismét Kelli, bementünk a suliba, ahol most csak két gyerkőc volt. Kicsit beálltam segíteni, mert nem akartam kukán csak ott ülni. Jó volt, annyira hiányzott már.. Sose gondoltam volna, hogy ezt valaha is leírom, de tényleg így van. Találkoztam egy anyukával, akitől kaptam egy kis Halloween-csomagot, tök aranyos dolog volt tőle! Megismerkedtem az egyik gyerkőcünk szállítójával (mozgáskorlátozottakra specializálódott szállítós szolgálat), aki egy nagggyon vicces ember. Mondta, hogy könnyedén meg fogja jegyezni a nevem. Kérdezte, hogy a férjemmel jöttem-e? Hát, nem igazán. Ó, nem probléma, szerez nekem valaki jó, férjnek valót, bízzak benne, jót fog választani, nyitott szemmel jár ezután.. hátkomolyanmárna. :D
A suliból elmentünk Kellivel vásárolni, mert este összeírtam pár dolgot, ami még kellene a lakásomba, és még nincsen (csöpögtető, szennyes, kések, fakanál, fürdőszoba kilépő, stb.). Vásárlás után elmentünk az egyik Snooty Fox-ba (ez a munkaadóm üzletének neve, és ahonnan a legtöbb holmim, bútorom van), mert oda volt leadva a kávéfőzőm (Mr. Coffee – ez a márkája, komolyan betojás :D), meg még egy pár apróság. Éééééés, a mai nap legnagyobb öröme az volt, hogy kaptam egy biciklit!!!! Álmaim biciklijét méghozzá, olyan, ami anno bátyámnak volt, olyan versenybicikliszerű kormánnyal, vékony kerekekkel. Tökre izgatott vagyok, mert holnap el is hozhatom (bibik vannak a kerekeivel)! Azzal fogok hazatekerni! Áhh, rosszabb vagyok, mint egy gyerek karácsonykor. Egyébként holnap az egyik gyerkőcünknek, Jacknek lesz születésnapi partyja, ahova megyünk. Zárójel bezárva.
Az üzlet után elmentünk vacsorázni egy mexikói étterembe, ahol találkoztunk Kelli két barátnőjével. Hülyére röhögtem magam azon, amit meséltek. Együtt voltak nyaralni nemrég, és elmentek könnyű búvárkodni, és már ott is azon vitatkoztak, hogy a menstruációs vér vonzza-e a cápákat vagy sem… :D Kelli szerint nem, mert az nem élő vér, a barátnője szerint viszont annyira mindegy, a vér az vér. Nekiálltak a google-on keresni a választ. Mindketten megtalálták a maguk igazát, nekem már folytak a könnyeim a röhögéstől, két szemtörlés között ajánlottam, hogy nézzék meg a NatGeo oldalán, ők azért csak profik ebben. Ott azt találták, hogy az nem vonzhatja. Kelli barátnője végül egy búvároldalon megtalálta, hogy nincs megegyezés ebben a témában, mert nem bizonyított, hogy a cápák arra nem támadnak. Hihetetlenül jól szórakoztam, fel kellett volna venni..:)
Ennyi volt a nap. Most már itthon ülök a tv előtt. Igazából, ami nagyon hiányzik, az az internet… szomorú és kiábrándító, de sajnos ez így van. De már mindjárt szerda lesz, és lesz! Hurray!!:) Addig is marad ez a megoldás, hogy aktuális legyek, és nagyjából leírjam a dolgokat.
Életjelek. Helyzetjelentések. Megnyugtatások. Bóklászolások.
