Emlékszem, hogy három évvel ezelőtt pontosan ugyanezt a címet adtam az első blog bejegyzésemnek. Ma sem tudok jobbat. Csak most a helyzet kicsit más. Nem három hónapra megyek ki, nem 18 másik magyarral, hanem egyedül. Ó, és nem tábori konyhára kiszolgálni a puccos gyerekeket. :D
Az utazástól nem félek, nem szokásom. Izgulok, az más. :) Szerdán reggel 6-kor indulok, két átszállással (Frankfurt és Chicago), 17 és fél óra össz.repülési idővel, szóval magyar idő szerint kb. 23:30 körül érkezem meg Cincinnatibe.
Várom, hogy menjek, hogy kipróbáljam magam szakemberként, persze emiatt is izgulok, tele vagyok "mivanhákkal?", de tudom, hogy új lesz, hogy kihívás lesz (ez vonz), és hogy majd belejövök és megszokom. Sokat segít, hogy amíg vártam éreztem a kintiek felől a támogatást, és hogy már nagyon várnak.
Visszagondolva, bár nagyon rossz volt, hogy valami mindig nyújtotta a várakozást, azért lehetőségem volt a nyarat azokkal tölteni, akiket szeretek, hogy itthon ünnepelhettem a szülinapomat is például... Szép és jó volt a nyár, aztán szép és jó volt az ősz kezdete is, de már mehetnék.. és most már megyek is.
Elkezdtem pakolni... rémálom, hogy 23 kilóba csomagolja be az ember lánya a "legszükségesebbeket"!! Fizikai képtelenség. Anno ez kevésbé volt baj, mert tudtam mennyi időre megyek, most meg nem tudom, hogy mikor fogok tudni haza jönni először.
Ismervén magamat, szinte biztos voltam abban, hogy a csetreszeim (csetresz: egyes vidékeken apró kacatokat, nem mindennapi használatban lévő, apró tárgyakat jelent. Forrás: nepszotar.com) százalékosan meghaladják majd a ruházati tételeimet a listán. És még inkább ismervén magamat: ez a gyakrolatban sem fog változni, hamarabb veszek ki egy ruhát, hogy az nem fog kelleni. :D Merje mondani valaki rám, hogy tippppikus nő vagyok...
Tanácsként kaptam, hogy vegetát vigyek ki, a túrórudit kiengedik (hallelujah!), szeretnék vinni "macskapötse-paprikát" is, jön egy kis honi tüzes víz is velem... éééés már búcsút is mondtam egy pulcsinak..., pápá.
Nagy sakkozás volt, de tádáááá!
És Nózi igenishogy JÖN velem! Mottó: az anyag nem vész el, csak átalalkul.. ;)
Életjelek. Helyzetjelentések. Megnyugtatások. Bóklászolások.
